Unom a rizsát

Először is bevallom, nekem, mint Tágabb Étteremben alkalmazott fő séfnek fogalmam sincs, mit jelent az „A” rizs. Ezért azt sem tudom, mi a „B”.

Egyesek azt állítják, hogy az előbbi a fényezett, az utóbbi a gyengébb minőségű. Vajon ez azt takarja, hogy akadhat benne mindenféle más dolog is, például törmelék, csattanó maszlag, kavics, sóder, szög esetleg egér? Ez elég bizonytalanul hangzik. Így azt a megoldást választottam, hogy nem eszem egyiket sem. Helyette olyan rizseket vásárolok, melyeknek van valami nevük. Bár ez sem megnyugtató, mert itt van mindjárt a jázmin rizs. A neve alapján nyilván jázmin van benne. A basmati rizsben ezek szerint egy basmatinak kell lennie. Azután itt van a többi: a rizottó rizs vagy arborio, a sushi rizs, az SOS, a gyöngyszemű, a hosszú, a közepes, a barna, a vörös és fekete végül a vad.

Tágabb Étteremben egyre óvatosabb vagyok a rizsával. Főként a „B” változatával. Az életünk tele van ezzel az alacsonyabb színvonalú dologgal, amibe maszlag, tehát kábítás, illetve jellemtelenség, hazugság került, vagy sóder, amit egymás arcába nyomunk éjjel nappal, szög, ami felsérti a belsőnket… az egértől meg idegrohamot kapnak sokan, leginkább a nők.

Szóval, ebből a rizsából elegem van! Ez jól megmondtam, mi? Jól odavágtam a szemük közé! Utána léleknyugalommal hintem tovább én is.

Az ember azt hiszi, hogy azért született a földre, mert valami nagy tettet kell végrehajtania, de mivel ehhez általában lusta, inkább beszél róla. Tervezi az alkalmas pillanatot, amikor is a nagy tettet elkövetheti. Ezalatt a pillanat egye jobban eltolódik. Így aztán tovább beszél arról, miért is késlekedik tenni valamit. Hivatkozik földi illetve kozmikus körülményekre, amelyek még nem alkalmasak arra, hogy beváltsa az ígéretét. Igen, mert az ígéret adott, csak azt nem tudja, mit is ígért pontosan.

A régmúltban egy dán úriember így véleményezte azokat a gondolatokat, amiket egy honfitársától hallott: „őrült beszéd, de van benne rendszer.” Azóta már mindkettejükből Ham(u)lett, viszont ez a mondás fennmaradt és manapság is igaz, különösen a mi kis közösségünkre, bár egy kis módosítással, ami így szól : – őrült rendszer, de van benne beszéd!

Jó vicc, mi?

Nekem is csak jár a szám…

Ha néha csendben maradnék, talán ráeszmélnék, mi is az a nagy tett. Hogy tán nem is a tettnek kell nagynak lennie, hanem a szeretetnek, amivel végrehajtom. És az a legnagyobb tett, ha megtanulok szeretni. Ha én kicsi vagyok, és ami nagy, az a Szere-tett!

Nagy szeretettel ajánlok egy kis édességet rizsából!

Végy egy csésze fekete rizst! Vigyázz, ez nem azonos a vadrizzsel, hanem egy ázsiai fajta, ami ázsiai élelmiszerboltokban itthon is kapható. Végy mellé háromnegyed csésze fehér ragadós rizst is! Mindkettőt addig mosd, amíg a víz tiszta nem lesz, majd áztasd be egy éjszakán át!

Tedd fel főni egy lábosban, másfél liter vízben, és tégy hozzá egy adag vanília aromát vagy két rúd vanília kikapart belét! Főzd fedő nélkül időnként kavargatva, körülbelül 40 percig illetve addig, amíg a rizs kissé porridge állagúvá válik. Aki tudja, mi az a porridge, annak könnyebb, de aki nem annak se nehéz, mert az addig főzze, amíg zabkása szerű nem lesz a rizs. Adj hozzá 10 dkg barna cukrot vagy pálma cukrot és egy zacskó vaníliás cukrot is. Kevergetve várd meg, hogy a cukor szétolvadjon a rizsben, majd csökkentsd a hőt és húzd le a tűzről! Még melegen tálald egy kis sóval összekevert kókusztejszínnel a tetején. A hiedelmekkel ellentétben a kókusz valódi zamatát nem a cukor, hanem a só emeli ki igazán! Azért csak érzéssel a sóval!

Ha elég a rizsából, tedd a hűtőbe és másnap ismét felmelegítheted!

Jó étvágyat!

[TS-VCSC-Divider divider_border_color=”#a3a3a3″]

További “Tágabb Étterem” bejegyzéseim

1Hozzászólás

Szólj hozzá Te is!