Halíz Csodaországban

Amikor a magasabb világ belép az alacsonyabb világ színterére és fittyet hányva mindenre, átrendezi az itteni törvényeket, ezt nevezzük mi csodának!

Nálam Tágabb Étteremben a csoda a másik ember. A maga teljességében. Aki betért már hozzám, az látta, hogy itt egymás csodájából is táplálkozunk. A szív annyi gyönyörűséggel telik meg, hogy még a gyomornak is jut belőle. Tágabb Étteremben ez a lelki-gyomor.

Ehhez előbb ki kell pucolnunk magunkból az ízekkel kapcsolatos elvárásainkat. E nélkül nem ér el hozzánk a másik ember csodája, pedig az kegyelmi állapot.

Bizonyára emlékeznek saját kamaszkorukra, amikor- engem is beleértve- már elsajátítottuk, hogyan is kell viselkedni, közlekedni ebben a felnőtt, komoly világban, csak azt nem tudtuk még, miként teremtsünk kapcsolatokat. Kiművelten bár, de kissé magunkba zárva, hogy úgy mondjam, lét-idiótaként szédelegtünk, mígnem eljött a kegyelem pillanata, amit szerelemnek hívunk! Ezt megelőzően mindannyian kialakítottuk és elképzeltük az ideált, a nagy Ő-t: szőke, barna, sportos, kékszemű, négy nyelven beszélő, intelligens, kedves, de ugyanakkor vagány és így tovább, ki-ki a magáét. Amikor azonban eljött a kegyelem pillanata, ott álltunk szívünk választottja előtt, aki sok esetben alacsonyabb volt a kelleténél, szemüveges, kicsit félszeg, talán beszédhibás is, de semmiképp sem az elképzelt hős. Az érzés leírhatatlan, mert életünk első igazi csodája történik velünk: semmi mást nem látunk, csak azt, hogy a másik gyönyörű és ezzel egyetemben az egész világot is gyönyörűnek látjuk. Az ember szörnyű állapotba kerül, belefogy, nem alszik… de Boldog!

Aki boldog, az átéli az egységet, és ebből nem szívesen lép ki. A tudatállapota megváltozik, persze ezért mások sült bolondnak nézik. Titokban irigykedve.

Miért mondom mindezt?

Azért, mert addig, amíg csak egy elképzelt képet keresünk, nem látjuk meg az Életet. Nem érezzük az ízét!

Próbáljuk meg elhagyni az elvárásainkat! Mindenekelőtt a saját magunk felé támasztottakat! Néha nehéz megtalálni a magasabb világ törvényeit a bendőnkben, de amint megjelenik, többé nincs visszaút, ráébredünk a csodára. Azután nézzük meg, milyen a külvilág: fák, virágok, méhek, madarak, felhők… az erdő zsongása, a forrás csobogása. A fizikai világ nem látszat, nem illúzió. Magasztos folyamatok munkálkodnak benne. Ha ezt át tudtuk élni, ismét nézzünk vissza magunkra. Óriási változást érzékelünk majd.

Boldogságnak hívják.

Vannak területek ezen a Bolygón, ahol ez szinte kibuggyan a földből. Még az ételek íze, és azok egymásra hatása is, olyan, mint a szerelem, sőt, Tágabb Étteremben maga Érosz él bennük. Kóstolják meg és igazat fognak adni…maguknak!

Párolt hal Csodaországból!

Fél kilónyi lehetőleg friss és nem fagyasztott, vörös húsú tonhal filét szeljünk 5×3 centis hasábokra. Nem baj, ha vastag! A hasábokat egyenként helyezzük egy akkora alufóliára, hogy biztonságosan be lehessen csomagolni majd a halat. Sózzuk és borsozzuk meg a húst. Számoljunk azzal, hogy elég vastagok a szeletek és a sótlan hal nem annyira ízletes! Löttyintsünk mindegyikre egy kevés szűz olíva olajat, majd helyezzünk el egy-egy kaffir lime levelet, érzéssel, ne túl nagyot, de ne túl kicsit se! Fontos, hogy kaffir lime levél legyen és ne más, például babér vagy citrom, vagy juhar vagy postai… A kaffir lime levelet fagyasztva vagy frissen beszerezhetjük keleti-élelmiszer boltokban. Akit komolyan érdekel, annak elmesélem, hol talál ilyet.
Hajtsuk a hal hasábokra a fóliát szorosan és a bugyrokat helyezzük egymáshoz közel egy lábas aljára. Töltsünk rá vizet, hogy ellepje éppen. Forraljuk, gőzöljük közepes tűzön fedő alatt kb. 7-8 percig. Érdemes kivenni egyet és megszemlézni. Ha még nyers, kicsit tegyük vissza. Fél kiló halból 4 kis adag lesz!

Párolt jázminrizs vagy üvegtészta és pikáns mártás illik hozzá! Egy saját fejlesztést ideírok:

Nagyobb gerezd zúzott fokhagymát, 2cm hosszú, gyufaszál vékonyra aprított gyömbért olajban megpirítok kis sóval. Hozzáteszek egy teáskanál kurkumát, egy teáskanál curryport, fél teáskanál garam maszalát, késhegynyi őrölt fahéjat egy két kardamonum tokot, majd egy fél lime levével végül másfél deci kókusztejszínnel vagy kókuszkrémmel nyakon öntöm. Szépen beforralom, ha sűrű, kis vízzel hígítható, ha híg, kókuszkrémmel sűríthető. Kísérletezzék ki! Akkor finom, ha a fűszerek zamata, a savanyú lime és a kókusz édes jellege egyensúlyban van. A mártást dúsíthatjuk, ha a fűszerek mellé dobunk egy kis finomra metélt sárgarépát, cukkínit, piros húsú paprikát és egy zöld chilit is.

Az egész étel csodás! Akárcsak az élet!

Jó étvágyat mindkettőhöz!

További “Tágabb Étterem” bejegyzéseim

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá Te is!

Facebook